2026-ra az Európai Unió összeállította a digitális „menüt”. A GDPR, a NIS2, az EU AI Act és a Cybersecurity Act nem négy külön fogás, hanem egyetlen, többrétegű szendvics-kényszerpálya, amit minden érintett szervezetnek le kell erőltetnie a torkán. Ez a kibervédelmi architektúra (adatvédelem, kiberbiztonság, mesterséges intelligencia, tanúsítás) egyetlen integrált kockázatkezelési és megfelelési rendszerben találkozik. A kérdés, hogy hasznosuló tápanyag lesz belőle, vagy végzetes fulladás?

1. A magyar realitás: a KKV szektor a digitális feudalizmus szorításában

Mielőtt elemeznénk a szendvics összetevőit, látnunk kell az asztalt, amire nekünk is megterítettek. A helyzet a „Legyetek jók, ha tudtok” ikonikus adománygyűjtő jelenetét idézi: a költségek jelentősen emelkedtek, az adó- és járulékterhek nőttek, a piaci mozgástér pedig a szűk beszállítói körön kívül rekedők számára résnyire szűkült. A bevételi oldal stagnál; sok szektorban már egy inflációkövető áremelés is komoly nehézségekbe ütközik, mert nincs, aki megfizesse.

Ebben a gazdasági miliőben uniós szintű digitális ugrást elvárni olyan, mintha Galileitől vagy Leonardótól kérték volna, hogy a reneszánsz műhelyükben, az akkori erőforrások és merev dogmák szorításában építsenek fúziós reaktort. Végrehajtani meg egyenesen kaszkadőrmutatvány.